Jöns Jacob von Berzelius svéd kémikus 1817-ben fedezte fel.
Vörös, hatszögletes (Hexagonális) kristályrácsú, nem fémes elem.
Ez elektromosan nem vezető, de átolvasztással üveges, fekete, grafitszerű változatba vihető át, ilyenkor vezető tulajdonságú, ahogy azt a német fizikus, Johann Wilhelm Hittorf 1851-ben beigazolta.
1873-ban Willoughby Smith angol kábelépítő mérnök és munkatársa, May felfedezi a szelénnek azt a tulajdonságát, hogy a megvilágítás megváltozására más és más lesz az elektromos ellenállása.
Smith így ír a fölfedezésről: "Mikrofon segítségével a légy mászását úgy hallani, mintha ló trappolna át egy fahídon, de még csodálatosabb volt, amikor a telefonban meghallottam, amint a fénysugár egy darab fémre ráesik." (Ezen a szelént érti.)
Napi tápanyag szükséglet.
A szelén az egészséges szervezet számára elengedhetetlen nyomelem és antioxidáns (a sejthártya védelmében és a peroxidáció gátlásában van fontos szerepe), a talaj és a víztartalmazza. Ételeink közül a magvakban, a tenger gyümölcseiben (kagyló, rák, stb.), búzacsírában, korpában, paradicsomban, hagymában, brokkoliban, tonhalban fordul elő. Csökkenti a rákos megbetegedések kialakulásának valószínűségét.