Svéd vegyész.
Született: 1779. augusztus 20.-án. Väfversunda Sörgárd / Linköpingben.
Meghalt: 1848. augusztus 7.-én Stockholmban.
Kezdetben nyelvekkel és orvostudománnyal foglalkozott,
de már tanulmányai idején is egyre több időt töltött a kémiai vizsgálatokkal.
1807-ben az orvostudományok és a gyógyszerészet professzora,
1808-tól a Svéd Tudományos Akadémia tagja volt.
Különösen a kémiai vegyületek jellegzetességeit tanulmányozta.
A galvánáram jelenségének vizsgálatából kiindulva azt a később igazolt elméletet állította fel,
hogy valamennyi kémiai vegyület ellentétes elektromos töltésű építőkövek,
összekapcsolódásából jön létre; oldatokban ezek a részek, mint ionizált,
negatív és pozitív töltésű atomok vagy molekulák jelennek meg.
Elméletébe bevonta a szerves vegyületeket is,
amelyek nézete szerint elsősorban szénből és hidrogénből állnak.
Számukra a ma is használatos jelrendszert vezette be. Gondos analízisekkel igazolta azt a sejtését is,
hogy vegyület molekulasúlya a vegyületet alkotó atomok atomsúlyának az összege.
Rendkívül pontos analíziseinek során ő fedezte fel a cérium(1803), a szelén (1817),
a szilícium (1824) és a tórium elemeket.