1774-ben ismeri fel Carl Wilhelm Scheele, hogy a sósav és a mangán (mangán-dioxid) reakciójából klórgáz keletkezik. Már Johan Baptist van Helmont és Johan Rudolf Glauber is említették a királyvíz bepárlásánál keletkező klórt, de ők nem írták le mint elemi gázt. Zöldessárga színű, fojtó, köhögésre ingerlő gáz. Légköri nyomáson -34 °C-on sárga folyadékká cseppfolyósodik. 20 °C-on 6,6 atmoszféranyomással cseppfolyósítható. A legtöbb elemmel közvetlenül egyesül, számos vegyületet elroncsol, a hidrogén tartalmú vegyületekből a hidrogént elvonja. Orthorhombic rácsszerkezetű, halogén elem.
Az izmok és idegek ingerlékenységét befolyásoló anyag.
Iparilag a konyhasó elektrolízisével állítják elő, és szárítás után acélpalackokban, cseppfolyósítva forgalmazzák. Fehérítésre és a baktériumölő hatása miatt, fertőtlenítésre használják. Nagyobb mennyiségű belégzése tüdővizenyőt és fulladást okoz, ezt kihasználva harci-gázként és népirtásra alkalmazták.