Zeppelin

Zeppelin készítése.

A léghajózás egyik legjelentősebb fejlesztője a német Ferdinánd von Zeppelin (1838-1917) volt,
aki léghajóit Alumínium vázra és impregnált (víztaszító) vászonbevonattal építette. A léghajón belül közfalakkal választotta el a gáztereket, így a hajók biztonságát tovább növelte. Első eredményes léghajója 128 méter hosszú volt, és 16 elválasztott gázzsákot tartalmazott. Két 16 lóerős motor szolgáltatta a légcsavarokon keletkező húzóerőt, oldal- és magassági kormányaival már teljesen kormányozhatónak bizonyult. A Boden-tó feletti próbautakon 31 km/óra sebességet ért el. Az LZ-III 1906-ban épült, és ezt az első világháború ideje alatt mintegy 40 eredményes típus követte. A léghajókat a németek az első világháborúban katonai célokra is használták. A háború után épült néhány forgalmi léghajó működésének az vetett véget, hogy az óceán felett közlekedő LZ-129 Hindenburg léghajó 1937-ben az amerikai Lakehurstben kikötés közben felrobbant, és a súlyos katasztrófa sok emberáldozatot követelt (75 utas, 25 főnyi személyzet).

Később a Szovjetunió kísérletezett velük nagy teherbírású daruk helyetesítésére és mocsaras területek feletti szállítás könnyítésére.
Az USA-ban kis Zeppelineket főként reklám célokra alkalmazzák. A balesetek elkerülése okán a hidrogént héliummal helyettesítik. Alacsony sebessége és nagy légellenállása elavulttá tette. A repülő gépek gyorsabban fejlödtek. Alternatív járműként még van esélye, a tengeralattjáróhajók is újra igen sikeresek. Hőlégballonokat viszont jelenleg is építenek művészi és sport célokra egyaránt.