A bélcsatornát megtámadó kórokozó a kolera vibrió (Vibrio comma cholerae).
Az írásban használt vesszőhöz (comma) hasonló élőlény, amely egyetlen végálló csillójával nagyon gyorsan mozog. A beteg a székletével nagy tömegben üríti a kórokozót. Ez fertőzött kéz, használati tárgyak, étel és ital útján a szájon át kerül a következő beteg szervezetébe, s a vékonybélben rendkívül nagy mértékben elszaporodik. A beteg rendkívül nagy mennyiségű híg székletet ürít, szervezete sok folyadékot, vizet és sót veszít. A vékonybélben széteső vibriók testéből mérgező anyag válik szabaddá, amely a bélből felszívódva károsítja a szívizmokat, a májat és a vesét. Védekezésre elölt vibriókat tartalmazó oltóanyagot alkalmaznak. A gyógykezelés lényege a szervezet folyadék- és só veszteségének pótlása és antibiotikumok alkalmazása.
(Az antibiotikumokkal történő kezelés sajnos napjainkra (2000-ben) elcsépelté válik, mivel minden fertőző betegség esetén ezt a módszert alkalmazták. A betegségek egy része rezisztensé vált az antibiotikumokkal szemben. Ezért inkább a megelőzésre kell helyezni a hangsújt.)
1900-ban egy Schumbrg nevű német orvos eljárást fejlesztett ki az ivóvíz kémiai úton történő csírátlanítására. Megállapította, hogy a bróm a vízben található összes baktériummal öt perc alatt végez. Mivel a bróm az egészségre káros anyag, a csírátlanítás után, ezt Schumburg kénsavas nátron hozzá adásával semlegesítette. A kolera és a tífusz leküzdésében segédkezet ez a vegyszer, melyet később az olcsóbb klór váltotta fel.